Lasztonya nevét 1381-ben említették először az írásos forrásokban Lazthonya néven, mint a Bánffyak birokát. 1416-tól Lasztonyai Pál, 1644-től a Nádasdyak, majd 1848-ig az Eszterházyak mondhatták magukénak a területet. A településen templon nem épült, a falu özpontjában egy haeangtornyot építettek az 1700-as években. Kámaháza településrész eredetileg a szomszédos Pördeföldéhez tartozott, majd az idők során elkülönült és Lasztonyához csatolták.
A környéken szájhagyomány útján fennmaradt egy legenda, melyet Szentmihályi Imre néprajzkutató is megörökített A göcseji nép eredethagyománya című tamulmányában:
Attila király egy győztes csatából visszatérve megpihent a település egy kisebb völgyében. „Abban az időben ott, hol most Kámaháza nevű puszta fekszik, egy magyar város állott és abban lakott a palóczok herczege, aki Attila királynak rokona és kedves főembere volt. Nem messze a várostól gyönyörű szép kertje volt a herczegnek és kisebéd után oda hívta meg a királyt egy kis alvásra a palócz fejedelem.” Három tölgyfa tövében aludtak, ezalatt az ellenség harcosai bekerítették őket, ám a rájuk hajított lándzsát a tölgyfa ága megakasztotta, Attila pedig hálából megáldotta a fát és várat emeltetett Káma hercegnőnek. Ennek emlékére a község 2000-ben kopjafát állíttatott a feltételezett helyen.
„Szárnyas lándzsa szárnya Fordul a tölgyfához, Attila hun király (göcseji népmonda) |